A község jeles személyiségei
Istvánffy Miklós (Isthvánffy, 1538-1615), egyetemi tanulmányait Bolognában és Páduában végezte. Oláh Miklós érsek titkára, később udvarnok, királyi főajtónálló és végül a nádor helytartója volt. Mivel a császári udvar odaadó híve volt, 1608-ban a nemzetgyűlés Illésházy Istvánt választotta nádorrá. Istvánffy rosszul viselte a nádorválasztási vereséget, szélütést kapott, ezért nagyszerű művének, a Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV-nek (A magyarok történetének 34 könyve) utolsó négy fejezete csak vázlatokban készült el. Székhelye Felbáron volt.Nedeczky Sándor (1654, Spácza – 1719, Lábatlan), kuruc diplomata. 1683-tól Esterházy Pál nádor titkára, később a Magyar Királyi Kamara hivatalnoka. 1713-tól Komárom megye alispánja, 1704-től nemzetgyűlési képviselő. 1706-ban csatlakozott II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes felkeléséhez, és az 1707-1711-es években Rákóczi követe volt I. Péter cárnál. Nedeczky volt az egyik meghatalmazott a titkos varsói nemzetközi egyezmény megkötésekor is. Az 1711-es szatmári békekötés és amnesztia után visszatért Magyarországra.II. Rákóczi Ferenc (1676 Borsi – 1735, Rodostó) erdélyi fejedelem. A legnagyobb Habsburg-ellenes felkelés vezére, a magyar történelem egyik legismertebb személyisége. A felkelés leverése után (1711) emigrációban élt, kiterjedt birtokait a császár elkobozta. 1906-óta a kassai Szent Erzsébet- dómban van eltemetve.Gyulay Ferenc (Gyulai) gróf 1702-ben jelenik meg Esztergom megyében, itteni birtokait anyai ágon örökölte a Kéméndy nemzetség után. Nedeczky Sándor özvegyét, Huszár Ilonát vette feleségül, így további kiterjedt birtokokhoz jutott Komárom és Esztergom megyében. 1721-től esztergomi alispán, 1727-ben lemondott a tisztségéről. 1732-ben bárói címet kapott, majd 1735. március 30-án fiával, Ferenccel együtt a grófi címet is megszerezte. Az 1738-1740-es években Ung megye főispánja volt. 1740-ben halt meg. Kondé Benedek József (1760, Pozsony – 1831, Karva), publicista, fordító és hivatalnok. Tanulmányai után Esztergom megye szolgabírája, az érseki birtokok kezelője és Esztergom, Komárom, Hont és Pozsony vármegye táblabírája lett. Végül királyi udvarnokként dolgozott. 1815-ben nyugdíjba vonult. A Gazdasági jegyzetek 1,2, (Pozsony 1807 és Budapest 1814) című mű szerzője. Kondé adta ki a Rajnis által fordított Vergílius művet, a Georgikont, és közreműködött a Virág Benedek készítette Horatius fordítás kiadásában is.Palkovics Károly (1816-1897 Esztergom) húszéves korában lett Esztergom megye aljegyzője, kitűnő szónok volt. 1848-ban megyei kormánybiztos volt, és támogatta az 1848/49-es magyar szabadságharc eszméit. 1849 februárjában Horváth császári ezredes el akarta fogni, de a magyar tüzérek éberségének köszönhetően ez nem sikerült. A forradalom leverése után elfogták és halálra ítélték. Az ítéletet az utolsó pillanatban 12 év fogházra változtatták, amelyből négy és fél évet töltött le. Aztán a karvai birtokra internálták. 1861-ben Esztergom megye első alispánja, később a karvai birtokon telepedett le. Nemzetgyűlési küldött volt, felkínálták neki a belügyminiszteri bársonyszéket, de visszautasította. A 19. század 70-es éveiben teljesen visszavonult.Báró Orbán Balázs (1830-1890), jelentős magyar etnográfus és nemzetgyűlési küldött. 1847-ben Konstantinápolyba ment, majd beutazta Arábiát, Szíriát, Palesztínát és Egyiptomot. Hazatérése után nem sokkal ismét Konstantinápolyba utazott. Második hazatérése után 1849-ben 150 tagú csapatot verbuvált, hogy segítse a forradalmat, de csak a világosi fegyverletétel után tért vissza. Aztán Londonba ment, majd 1855-ben Konstantinápolyba, és csak 1859-ben tért haza. Később különféle megyei tisztségeket töltött be, 1871-től nemzetgyűlési küldött volt. 1887. május 13-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Több alapvető néprajzi művet írt Erdély néprajzával kapcsolatosan. Palkovics Károly személyes barátja volt, az ő meghívására érkezett Karvára, ahol szépen és találóan írta le a helyi római katolikus templomot. Dr. Szarvassy Imre (1858-1942), a budapesti egyetem meteorológusa és karvai földesúr.Dr. Kuzmik Pál (1864-1939), egyetemi tanár, tanulmányai befejeztével külföldi tanulmányi útra indult. Később a budapesti klinikán dolgozott, majd a Szent István kórház (ma Rókuskórház) főorvosa volt.