A mai napon névnapját ünnepli
Štvrtok, 23. marec 2023
Dnes má meniny Gabriela Zajtra má meniny Marián
Statisztikák
Látogatók: 18460654
|
|

|
|
Szülőfalum |
|
 |
Szülőföldem – szülőfalum |
Karkó
Ferencnek hívnak, 1944. november 27-én születtem Karván. Munkás
családból származom, édesapám Ferenc már nem él, édesanyám Anna
Párkányban tartózkodik, ahol testvéreim, Judit és László is laknak.
1950-től 1958-ig Karvára jártam alapiskolába, majd 1958 -1962 között elvégeztem a Közgazdasági szakközépiskolát Érsekujvárban.
Az iskola befejezése után beléptem a Komárom-i Agrostroj vállalathoz dolgozni.
1963
- 1965 között töltöttem katonai szolgálatomat Brünnben. 1967-ben
megnősültem Martinban, ahol azóta is lakom. Háromszor évente járunk
haza. Édesanyám Párkányban lakik, de minden alkalommal elmegyünk
Karvára is megnézni a házunkat, kimegyünk a temetőbe, ahol édesapám van
eltemetve, kimegyünk a Szőlőhegyre, ahol testvéreimnek van hétvégi
háza, halászlevet főzünk az általuk kifogott halból.
1988-ban elvégeztem Pozsonyban a futballedző iskolát, azóta hivatásos edzőként dolgozom.
Feleségemet Helenának hívják, van egy fiunk Richard, aki Zsolnára nősült és van egy unokánk Samko.
Labdarúgó karrierem
Focizni
már gyerekkoromban kezdtem szülőfalumban. Fociztunk a pályán, az utcán,
a Szent Jánosnál, a Duna mellett. Teniszlabdával vagy gumilabdával
játszottunk. Jó csapat voltunk, jól kijöttünk egymással, naponta
összejöttünk és örültünk a játéknak. Esténként bújócskáztunk.
Édesapámmal és testvéremmel jártunk halászni, szenvedélyes halászok
voltunk. 14 évesen kezdtem csapatban játszani Karván. Középiskolába
jártam, de nem hagytam ki egy mérkőzést sem, örültem a meccseknek,
többnyire győztünk, mert jó csapatunk volt. Egy csapatban játszottunk
bátyámmal Lacival, Bugany Viloval, Zsapka Ferivel, Szűcs Imivel, Gulyás
Lacival és másokkal, akikkel még a mai napig találkozom.
Emlékszem,
hogy akkoriban Karván nagyon jó felnőtt csapat volt, ahol játszott
Kukola Feri, Kerekes Vili, Nágel Józsi és más kitűnő játékosok.
Karván
Križan úr nagy buzgósággal szervezte a felnőtt és ifjúsági csapatot.
Szívesen emlékszem erre az időszakra, mert olyanok voltunk, mint egy
nagy család.
1962-ben
a karvai csapatból átléptem a Spartak Komárno csapatába, ahol az első
edzőm Vrečica Jožo úr volt. Dunamocsról velem játszott egy csapatban
Szenczi Zoli. Itt kezdődött az én labdarúgó karrierem.
1963-ban
Brünnbe kerültem, ahol 1 évig játszottam Dukla Brünn csapatában. Egy év
után felfedezte tehetségemet Kolský Karel úr, a ZJŠ Brno edzője, akinek
az egész labdarúgó karrieremet köszönhetem. Átigazoltam a Spartak ZJŠ
Brno csapatába, amely az I. ligát játszotta. Játszottam Bubník
Vlastával, Lichtnégl-vel, Schmuckerral, akiket addig csak az újságból
ismertem. Ők Csehszlovákia válogatottai voltak, de nagyon barátságosak
voltak velem szemben és sokat segítettek. Ezentúl én is így viselkedtem
a karrierem során a játékostársaimmal és az emberekkel is.
1966-ban eljöttem Brünnből és Martinban kezdtem játszani a divízióban és a II. Állami ligában.
1968-ban átigazoltam Třinecbe, ahol a II. Ligában játszottunk. Egy év után átléptünk az I.ligába.
A II. Liga legjobb góllövője lettem 16 góllal.
1971-ben
bekerültem Csehszlovákia válogatott csapatába. Jelöltek a Románia
elleni mérkőzésre, ahol tartalékjátékos voltam (a mérkőzés Pozsonyban
volt). Helszinkiben a Finnek elleni mérkőzésen lehetőségem nyílt
játszani az utolsó 14 percben és 2 gólt rúgtam.
Játszottam
az A csapatban Rio de Janeiro-ban is Európa legjobb játékosaival
Viktorral, Adameccal, Szikorával, Kunnal, Jokival és más kitűnő
játékossal.
1972-ben
súlyos balesetet szendvedtem, megsérült a hátgerincem és fél évig
küzdöttem a sérülésemmel. Felépülésem után tovább játszottam a ligában,
az ország legjobb klubjaiból voltak felkéréseim, mint. pld. Slovan,
Trnava, Spartak, Slávia, de úgy döntöttem, hogy visszatérek Martinba.
Mindez 1973-ban történt.
Martinban
1980-ig játszottam, amikor 36 évesen befejeztem futballista karrieremet
mint játékos. A játékosi pályafutásom alatt világhírű edzők oktattak:
Kolský, Jankech, Kačányi, Novák, Jačiansky, Moravec. Ők edzették
Csehszlovákia és Szlovákia válogatott csapatát.
Játékosi
pályafutásom után edzőként dolgoztam tovább Martinban. Jačiansky és
Moravec asszisztenseként dolgoztam mint edző, akik kitűnő edzők és
emberek voltak
Később
belekezdtem saját edzői tevékenységembe. Martinban kezdtem 1989-ben,
ahol Bardejov csapatát edzettem. Vyskoč nevű asszisztensem segítségével
ismeretlen fiatalokból olyan csapatot szerveztünk, akik eljutottak az
I. ligáig. Edzettem még Ružomberok és Třinec csapatát, ahol nagyon jó
körülmények voltak az edzésre. Martin, Turčianske Teplice - nagyon
tehetséges csapatok voltak, Michalovce, Žiar nad Hronom - itt néhány
fiatal játékosból I.ligás játékost neveltünk, Michalík nevű játékos az
angol ligába is bekerült.
Szándékosan nem említettem Párkányt, ahol a legrosszabb körülmények között tudtam edzői munkámat végezni.
Szívesen
járok családommal Karvára a barátaim közé, ahol még mint aktív játékos
lejátszottam nékány mérkőzést búcsúkor és az öregfiúk csapatában is
többször játszottam. A mérkőzések után leültünk a barátokkal és
emlékeztünk gyönyörű gyermekkorunkra jó bor mellett.
1997-ben
súlyos autóbalesetet szenvedtem Kremnicán, amelyben vétlen voltam. Több
mint 1 évig betegeskedtem, majd visszatértem az edzői munkámhoz.
Pályafutásom
során sok szép élményben volt részem, sok jó emberrel lalálkoztam, sok
barátot szereztem külföldön is, tehát elégedett vagyok
a szerepléseimmel.
Mindenért köszönetemet fejezem ki szüleimnek, feleségemnek, testvéreimnek, akikkel nagyon szoros a kapcsolatunk.
Karkó Ferenc
|
 |
Szülőföldem – szülőfalum
|
Sokat
töprengtem, hogyan is fejezzem ki szeretetemet szülőföldem - szülőfalum
iránt. Azt olom, ez akkor valósul meg, ha őszinte leszek, ha papírra
vetem emlékeim egy részét. Megvénültem, de jól esik végigsétálni,
üldögélni, emlékezni a vén Duna partján. Gondolatban
elindulok. Nézem a hatalmas, kedves folyót, a vén Dunát. Elcsodálkozok.
Milyen tiszta volt a vize, amikor gyerekkoromban nyáron lubickoltunk
a hullámokban, ha jött a Pasasér (a személyszállító gőzhajó). Akkor még
a tutajosok is a Dunán úsztatták a tutajt, a hegyekben kitermelt fát,
amit aztán az Alföldön eladtak.
Lemegyek a Gurgyába, nézem a halászokat, amint a csónakból vetik ki
a hálót. A valóságban már nincsenek ott. Elvitte őket a Duna vize vagy
az idő múlása?
Elmentek haza. De hol a mi hazánk? Pál apostol erről így nyilatkozik: A mi hazánk a mennyben van (Fil.3,20).
Aztán tovább ballagok. Szemlélem az egykori Láng, a Kuzmik, majd tovább
a Szarvasy kastélyt. Micsoda úri rend és szépség uralkodott ott.
Rejtélyes világ volt az. Ilyen egyszerű gyerek mint akkor én voltam,
oda be nem sétálhatott csak úgy. De egyszer, amikor édesapámat behívták
az egykori Kuzmik kastélyba valamit javítani, magával vitt engem is.
Ámulatba ejtett az a csodálatos berendezés, a bútorok, a csillogó
kristályok, a lámpák. Ott még a levegőt is rendkívülinek éreztem.
A kastélyok urairól beszélték, hogy a Szarvasy egy főiskolai tanár
volt. A Kuzmikról azt mondták az öregek, hogy híres orvos volt. Nyáron
szeretett Karván tartózkodni és dolgozni a kertben, ha volt szabad
ideje. Amint ugyanis megtudták,, hogy Karván tartózkodik, nemcsak
a karvaiak, de a környékbeliek is kocsikkal hozták a betegeket, akiket
ő ingyen gyógyított - mondták róla az öreg nagymamák.
Édesapám
évekig dolgozott mint gépész-kovács a Szarvasy pusztán. Akkor ott
laktunk. Éltem a tanyai életet. Onnan jártam be naponta gyalog az
iskolába Először kisiskolába, ahol tanítónénik tanítottak, majd
a nagyiskolába, ahol Vilmos Béla tanító úr tanított. A tanítókat
mindenki tisztelte. Vilmos Béla tanító úr szigorú tanító volt, de
ügyelt a fegyelemre a faluban. Este iskolás gyerek nem csavaroghatott
a faluban. Ő volt a kántor is. A templomban a kóruson csak a férfiak és
a legények voltak.
A templom sokszor kicsinek bizonyult.
A padok előtt az iskolások voltak, A szentélyben az oltár két odalán is
álltunk. Természetesen, mindig volt ministráns, pedig a hosszú
feleleteket is latinul kellett tudni. Erről a Vilmos tanító úr példásan
gondoskodott.
Sajnos,
a háború után fölbomlott a rend. Borzalmas volt a deportálás
Csehországba. A falut körülvették a fölfegyverzett katonák.
A községházán kijelölték, kit visznek el. A teherautó beállt a kijelölt
ház udvarába. Egy katona puskával fölügyelt, mit pakol a szerencsétlen
család. Utána elvitték őket az állomásra és be a vagonokba. Fagyos
télben történt mindez.
De
a másik akció is borzalmas volt. Osztották a „fehér cédulákat". Ez azt
jelentette, ha egy család kapott fehér cédulát, kilakoltatták
Magyarországra. A jó Isten irgalmazzon azoknak, akik azt is kitalálták
és megszervezték.
Még szerencse, hogy megmaradt a templom. Felbecsülhetetlen műemlék.
A szentély falai suttogják a XIV. század üzenetét, a templom hajójának
barokk korból származó falai visszhangozzák a századok áhitatát. Ha
a mai időkben Karván tartózkodok a szülői házban, elmegyek a templomba.
Megrendít a látvány. Az egykor oly kedves templom szinte kong az
ürességtől. Csak néhány lelkes hívő. Az egykori derék falu ősrégi
templomában maradt egy maroknyi kisded nyáj. Bizonyosan bátorítja őket
a Mester bíztatása: Ne félj, te maroknyi nyáj, hisz Atyátok úgy látta
jónak, hogy nektek adja országát (Lk 12,32).
Gondolatban
tovább járom a falu utcáit. A Hosszúsort, a Tulipán majd az Új utcát.
Ismerőssel már alig találkozok. Számomra idegenek vagy ismeretlenek,
akikkel találkozok. Új házak, új arcok. Egy-két öreg ház szerényen
visszaköszön. Csendesen meghúzódik a szép csinos új házak között.
De nem a házak, az ember a legfontosabb. Rónay László ezt mondja za emberről: Mostanában
kevéssel találkozunk. Egy régi görög közmondás szerint milyne szép
dolog embernek lenni, ha az ember igazán embe. Hol vanak? Nem nagyon
találunk. Az ember másokért él, szolidáris, szeretet van benne. De
jó lenne, ha szeretett szülőfalumban, Karván, mind ilyen emberek
élnének. Nem lenne félig üres a templom a vasárnapi szentmisén.
Végül kiballagok a temetőbe. Olvasom az ismerős neveket. Akiket
ismertem mint öregeket, iskolatársakat, szüleiket. Már eltemették őket.
Remélem, odaát a jó Istennél találkozok velük az örökkévalóságban,
a végtelen békesség és szeretet hazájában.
┼ Bartal Károly Tamás O.Praem.
Jászóvári apát
|
|
|
A Szlovák Nemzeti Bank árfolyamai
|