Szülőföldem – szülőfalum

Karkó Ferencnek hívnak, 1944. november 27-én születtem Karván. Munkás családból származom, édesapám Ferenc már nem él, édesanyám Anna Párkányban tartózkodik, ahol testvéreim, Judit és László is laknak.
1950-től 1958-ig Karvára jártam alapiskolába, majd 1958 -1962 között elvégeztem a Közgazdasági szakközépiskolát Érsekujvárban.
Az iskola befejezése után beléptem a Komárom-i Agrostroj vállalathoz dolgozni.
1963 - 1965 között töltöttem katonai szolgálatomat Brünnben. 1967-ben megnősültem Martinban, ahol azóta is lakom. Háromszor évente járunk haza.  Édesanyám Párkányban lakik, de minden alkalommal elmegyünk Karvára is megnézni a házunkat, kimegyünk a temetőbe, ahol édesapám van eltemetve, kimegyünk  a Szőlőhegyre, ahol testvéreimnek van hétvégi háza, halászlevet főzünk az általuk kifogott halból. 
1988-ban elvégeztem Pozsonyban a futballedző iskolát, azóta hivatásos edzőként dolgozom.
Feleségemet Helenának hívják, van egy fiunk Richard, aki Zsolnára nősült és van egy unokánk Samko.

Labdarúgó karrierem

Focizni már gyerekkoromban kezdtem szülőfalumban. Fociztunk a pályán, az utcán, a Szent Jánosnál, a Duna mellett. Teniszlabdával vagy gumilabdával játszottunk. Jó csapat voltunk, jól kijöttünk egymással, naponta összejöttünk és örültünk a játéknak. Esténként bújócskáztunk. Édesapámmal és testvéremmel jártunk halászni, szenvedélyes halászok voltunk. 14 évesen kezdtem csapatban játszani Karván. Középiskolába jártam, de nem hagytam ki egy mérkőzést sem, örültem a meccseknek, többnyire győztünk, mert jó csapatunk volt. Egy csapatban játszottunk bátyámmal Lacival, Bugany Viloval, Zsapka Ferivel, Szűcs Imivel, Gulyás Lacival és másokkal, akikkel még a mai napig találkozom.
Emlékszem, hogy akkoriban Karván nagyon jó felnőtt csapat volt, ahol játszott Kukola Feri, Kerekes Vili, Nágel Józsi és más kitűnő játékosok.
Karván Križan úr nagy buzgósággal szervezte a felnőtt és ifjúsági csapatot. Szívesen emlékszem erre az időszakra, mert olyanok voltunk, mint egy nagy család.
1962-ben a karvai csapatból átléptem a Spartak Komárno csapatába, ahol az első edzőm Vrečica Jožo úr volt. Dunamocsról velem játszott egy csapatban  Szenczi Zoli. Itt kezdődött az én labdarúgó karrierem.
1963-ban Brünnbe kerültem, ahol 1 évig játszottam Dukla Brünn csapatában. Egy év után felfedezte tehetségemet Kolský Karel úr, a ZJŠ Brno edzője, akinek az egész labdarúgó karrieremet köszönhetem. Átigazoltam a Spartak ZJŠ Brno csapatába, amely az I. ligát játszotta.   Játszottam Bubník Vlastával, Lichtnégl-vel, Schmuckerral, akiket addig csak az újságból ismertem. Ők Csehszlovákia válogatottai voltak, de nagyon barátságosak voltak velem szemben és sokat segítettek. Ezentúl én is így viselkedtem a karrierem során a játékostársaimmal és az emberekkel is.
1966-ban eljöttem Brünnből és Martinban kezdtem játszani a divízióban és a II. Állami ligában.
1968-ban átigazoltam Třinecbe, ahol a II. Ligában játszottunk. Egy év után átléptünk az I.ligába.
A II. Liga legjobb góllövője lettem 16 góllal.
1971-ben bekerültem Csehszlovákia válogatott csapatába. Jelöltek a Románia elleni mérkőzésre, ahol tartalékjátékos voltam (a mérkőzés Pozsonyban volt). Helszinkiben a Finnek elleni mérkőzésen lehetőségem nyílt játszani az utolsó 14 percben és 2 gólt rúgtam.
Játszottam az A csapatban Rio de Janeiro-ban is Európa legjobb játékosaival Viktorral, Adameccal, Szikorával, Kunnal, Jokival és más kitűnő játékossal.
1972-ben súlyos balesetet szendvedtem, megsérült a hátgerincem és fél évig küzdöttem a sérülésemmel. Felépülésem után tovább játszottam a ligában, az ország legjobb klubjaiból  voltak felkéréseim, mint. pld. Slovan, Trnava, Spartak, Slávia, de úgy döntöttem, hogy visszatérek Martinba. Mindez 1973-ban történt.
Martinban 1980-ig játszottam, amikor 36 évesen befejeztem futballista karrieremet mint játékos. A játékosi pályafutásom  alatt világhírű edzők oktattak: Kolský, Jankech, Kačányi, Novák, Jačiansky, Moravec. Ők edzették Csehszlovákia és Szlovákia válogatott csapatát.
Játékosi pályafutásom után edzőként dolgoztam tovább Martinban. Jačiansky és Moravec asszisztenseként dolgoztam mint edző, akik kitűnő edzők és emberek voltak
Később belekezdtem saját edzői tevékenységembe. Martinban kezdtem 1989-ben, ahol Bardejov csapatát edzettem. Vyskoč nevű asszisztensem segítségével ismeretlen fiatalokból olyan csapatot szerveztünk, akik eljutottak az I. ligáig. Edzettem még Ružomberok és Třinec csapatát, ahol nagyon jó körülmények voltak az edzésre. Martin, Turčianske Teplice  - nagyon tehetséges csapatok voltak, Michalovce, Žiar nad Hronom - itt néhány fiatal játékosból I.ligás játékost neveltünk, Michalík nevű játékos az angol ligába is bekerült.
Szándékosan nem említettem Párkányt, ahol a legrosszabb körülmények között tudtam edzői munkámat végezni.
Szívesen járok családommal Karvára a barátaim közé, ahol még mint aktív játékos lejátszottam nékány mérkőzést búcsúkor és az öregfiúk csapatában is többször játszottam. A mérkőzések után leültünk a barátokkal és emlékeztünk gyönyörű gyermekkorunkra jó bor mellett.
1997-ben súlyos autóbalesetet szenvedtem Kremnicán, amelyben vétlen voltam. Több mint 1 évig betegeskedtem, majd visszatértem az edzői munkámhoz.
Pályafutásom során sok szép élményben volt részem, sok jó emberrel lalálkoztam, sok barátot szereztem külföldön is, tehát elégedett vagyok a szerepléseimmel.
Mindenért köszönetemet fejezem ki szüleimnek, feleségemnek, testvéreimnek, akikkel nagyon szoros a kapcsolatunk.

Szülőföldem – szülőfalum