Istvánffy Miklós
(Isthvánffy, 1538-1615), egyetemi tanulmányait Bolognában és Páduában
végezte. Oláh Miklós érsek titkára, később udvarnok, királyi
főajtónálló és végül a nádor helytartója volt. Mivel a császári udvar
odaadó híve volt, 1608-ban a nemzetgyűlés Illésházy Istvánt választotta
nádorrá. Istvánffy rosszul viselte a nádorválasztási vereséget,
szélütést kapott, ezért nagyszerű művének, a Historiarum de rebus
Ungaricis libri XXXIV-nek (A magyarok történetének 34 könyve) utolsó
négy fejezete csak vázlatokban készült el. Székhelye Felbáron
volt.Nedeczky Sándor (1654, Spácza – 1719, Lábatlan), kuruc diplomata.
1683-tól Esterházy Pál nádor titkára, később a Magyar Királyi Kamara
hivatalnoka. 1713-tól Komárom megye alispánja, 1704-től nemzetgyűlési
képviselő. 1706-ban csatlakozott II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes
felkeléséhez, és az 1707-1711-es években Rákóczi követe volt I. Péter
cárnál. Nedeczky volt az egyik meghatalmazott a titkos varsói
nemzetközi egyezmény megkötésekor is. Az 1711-es szatmári békekötés és
amnesztia után visszatért Magyarországra.II. Rákóczi Ferenc (1676
Borsi – 1735, Rodostó) erdélyi fejedelem. A legnagyobb Habsburg-ellenes
felkelés vezére, a magyar történelem egyik legismertebb személyisége. A
felkelés leverése után (1711) emigrációban élt, kiterjedt birtokait a
császár elkobozta. 1906-óta a kassai Szent Erzsébet- dómban van
eltemetve.Gyulay Ferenc (Gyulai) gróf 1702-ben jelenik meg Esztergom
megyében, itteni birtokait anyai ágon örökölte a Kéméndy nemzetség
után. Nedeczky Sándor özvegyét, Huszár Ilonát vette feleségül, így
további kiterjedt birtokokhoz jutott Komárom és Esztergom megyében.
1721-től esztergomi alispán, 1727-ben lemondott a tisztségéről.
1732-ben bárói címet kapott, majd 1735. március 30-án fiával, Ferenccel
együtt a grófi címet is megszerezte. Az 1738-1740-es években Ung megye
főispánja volt. 1740-ben halt meg. Kondé Benedek József (1760, Pozsony
– 1831, Karva), publicista, fordító és hivatalnok. Tanulmányai után
Esztergom megye szolgabírája, az érseki birtokok kezelője és Esztergom,
Komárom, Hont és Pozsony vármegye táblabírája lett. Végül királyi
udvarnokként dolgozott. 1815-ben nyugdíjba vonult. A Gazdasági
jegyzetek 1,2, (Pozsony 1807 és Budapest 1814) című mű szerzője. Kondé
adta ki a Rajnis által fordított Vergílius művet, a Georgikont, és
közreműködött a Virág Benedek készítette Horatius fordítás kiadásában
is.Palkovics Károly (1816-1897 Esztergom) húszéves korában lett
Esztergom megye aljegyzője, kitűnő szónok volt. 1848-ban megyei
kormánybiztos volt, és támogatta az 1848/49-es magyar szabadságharc
eszméit. 1849 februárjában Horváth császári ezredes el akarta fogni, de
a magyar tüzérek éberségének köszönhetően ez nem sikerült. A forradalom
leverése után elfogták és halálra ítélték. Az ítéletet az utolsó
pillanatban 12 év fogházra változtatták, amelyből négy és fél évet
töltött le. Aztán a karvai birtokra internálták. 1861-ben Esztergom
megye első alispánja, később a karvai birtokon telepedett le.
Nemzetgyűlési küldött volt, felkínálták neki a belügyminiszteri
bársonyszéket, de visszautasította. A 19. század 70-es éveiben teljesen
visszavonult.Báró Orbán Balázs (1830-1890), jelentős magyar etnográfus
és nemzetgyűlési küldött. 1847-ben Konstantinápolyba ment, majd
beutazta Arábiát, Szíriát, Palesztínát és Egyiptomot. Hazatérése után
nem sokkal ismét Konstantinápolyba utazott. Második hazatérése után
1849-ben 150 tagú csapatot verbuvált, hogy segítse a forradalmat, de
csak a világosi fegyverletétel után tért vissza. Aztán Londonba ment,
majd 1855-ben Konstantinápolyba, és csak 1859-ben tért haza. Később
különféle megyei tisztségeket töltött be, 1871-től nemzetgyűlési
küldött volt. 1887. május 13-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező
tagja lett. Több alapvető néprajzi művet írt Erdély néprajzával
kapcsolatosan. Palkovics Károly személyes barátja volt, az ő
meghívására érkezett Karvára, ahol szépen és találóan írta le a helyi
római katolikus templomot. Dr. Szarvassy Imre (1858-1942), a budapesti
egyetem meteorológusa és karvai földesúr.Dr. Kuzmik Pál (1864-1939),
egyetemi tanár, tanulmányai befejeztével külföldi tanulmányi útra
indult. Később a budapesti klinikán dolgozott, majd a Szent István
kórház (ma Rókuskórház) főorvosa volt.