Keresés

A mai napon névnapját ünnepli

Sobota, 21. september 2019

Dnes má meniny Matúš
Zajtra má meniny Móric

Közvéleménykutatás

Mennyire nyerte el az Ön tetszését a honlapunk?
 

Statisztikák

Látogatók: 4856940

Prihlásenie






Elfelejtett jelszó?
gonyubannersk.jpg

Aktualitások arrow Múlt és jelen arrow A község történelme
A község történelme Nyomtatás

A falu határa már az őskorban lakott volt, neolit kori  kultúra kerámiás településének nyomait tárták fel. A régészek a római korból való települést is találtak itt.  A község a Tardos család régi birtoka volt. Először 1245-ben említik, amikor Köbölkúti Péter eladja itteni birtokát Miklós mesternek, a királyi küldöncnek. Az ő unokái, Karvai Miklós fiai, Zovár és Csák,  Miklós és Péter testvérükkel együtt az 1283-as vagyonosztáskor egy eke földet szereztek. 1300-ban Csák emberei a falut kifosztották, ezért nem csoda, hogy később Kysseukorva (Kiskarva) néven említik. 1303-ban a falu Karvai Miklós birtoka, de fiai, Miklós és Péter pénzhamisítás gyanújába keveredtek, és vagyonvesztésre ítélték őket.  A település 1312-ben Korava néven szerepel, majd 1352-ben mint Keroua. 1352-ben a Zovárd nemzetséghez tartozó Domonkos bebizonyította, hogy semmi köze rokonai bűncselekményéhez, és ennek alapján az ország nagyjai kimondták a vétlenségét.  Később a Zovárd nemzetség több ágra osztódott – Attyai, Karvay, Izsány és Belényesy családra.  1352-től a Lábatlan nemzetségnek voltak itt a királytól kapott birtokai. A 15. században a Sáros vármegyéből származó Kapy nemzetség szerezte meg a települést. 1409-ben Gyuked Zsigmond szerzett vagyonrészeket, 1414 ben Chech (Cseh) Tamást iktatták be a király által adományozott birtokba.  Ugyanabban az esztendőben a falu egy részét a dömösi Szent Márton kolostor birtokolta. 1438-ban Kaplath Péter és János voltak a helyi földesurak. 1453-ban Kiskarvát a király Farkas Lászlónak adományozta.  1505 ben Kapy Menyhért eladta itteni birtokai egy részét Attyai Miklós esztergomi olvasókanonoknak és nővéreinek. 1519-ben Attyai Miklós Kapy János utódaival szerződést kötött, amely szerint a község negyedrésze Kapy Katalin férjét, Sárkányi Pathy Károlyt illeti. A mohácsi ütközet után a település elpusztult, 1529-1531 között, de valószínűbb, hogy az 1550-1553-as években újratelepítették. Ezt bizonyítja az 1644-es adóösszeírás, ahol 2 3/4 jobbágytelket említenek. 1551-ben Nyáry Ferenc gróf halála után birtokait lánya, Korláthkőei szül. Nyáry Anna örökölte, aki rokoni kapcsolatban volt a későbbi karvai földesúri családokkal, a Huszár és a Nedeczky családdal. 1558-ban a Lábatlan nemzetség kihalt, vagyonukat Istvánffy Miklós és Ratkovics Pál szerezte meg. De a törökök miatt Istvánffy, aki 1581-1608 között nádorhelyettes volt, és a császár oldalán állt, csak 1594-ben foglalta el birtokát. 1580-ban Muthy András elhagyott birtokát Csuly Ambrus kapta meg. 1629-ben helyi földesúr volt Czetényi János, valamint  a Thury, a Csúzy, Csery, Ormay és Boglár család. 1635-ben Karván találjuk a Telegdy, Csepy, Kapy, Pathy, Attyai (vagy Acsa) családot, illetve a Missicseket.  1644-ben a település nem fizetett adót a töröknek. 1644-1645-ben a falu lakossága nem állt át a protestáns egyház oldalára, katolikus maradt. Papjuk egy Németországból származó nemes, Józsa (esetleg Isó vagy Izó) Joannes volt.  Őt Egri Benediktus követte, ebben az időben Dunamocs Karva leányegyháza volt.  Az 1664-es török adóösszeírásban 20 adófizető háztartást és 34 adófizető személyt jegyeztek. Egyébként a faluban ekkor 50 háztartás volt. Tizedet fizettek búzából, kaptárból, lenből, kenderből, valamint az erdészért, legeltetésért, juhokért, hordók és bírák után, a földhasználatért, dunai halászatért és sertésekből. A község Szijárus ben Abdullah és Mehmed ben Mahmúd tímárok tulajdona volt, tehát az adók egy részét a lakosság nekik fizette.  Karva a 17. század utolsó negyedében teljesen elpusztult, és a 18. század elején Nedeczky Sándor földesúr telepítette be újra, aki 1690-től a testvérével, Nedeczky Sándorral együtt birtokolta a falut. Mindketten a Huszár család jóval fiatalabb testvérlányait vették feleségül.  A kurucok 1705-ben sáncot építettek a falunál a császári csapatok megállítására Esztergom irányába, de 1707-ben a császári csapatok szétverték őket, a falut pedig felgyújtották. 1711-ben pestisjárvány tört ki, 1715-ben Karvának mindössze 11 háztartása volt. Nedeczky Sándor halála után  a felesége Gyulay Ferenc grófhoz ment feleségül, 1733-ban Magócsy Jánosnak voltak itt vagyonrészei, 1743-ban itt lakott Gyulay Ferenc gróf özvegye.  Az 1755-ös egyházi vizitációból az derül ki, hogy a községnek 255 lakosa volt, de 1752-ben pusztaként említik. Ebben az időben Gyulay gróf, a Cserey, Missics és Kvassovszky család voltak a falu földesurai. 1787-ben a faluban 39 ház és 281 lakos volt, 1828-ban a házak száma 49, a lakosoké 417, főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A községet sokszor érték természeti csapások, árvizek, tűzvészek és földrengések. Az 1753-as földrengéskor súlyosan megrongálódott a helyi római katolikus templom, kisebb földrengés volt 1759-ben, 1763-ban, 1764-ben, 1765-ben és 1768-ban. Az 1783-as földrengés súlyos károkat okozott a településen, és kisebb földrengés volt 1828-ban is.  A 19. század közepén vagyonrészei voltak a faluban a Somogyi, Koller, Nedeczky, Lippay, Huszár, Csúzy, Reviczky, Bíró, Bakay, Hajós, Palkovics, Kruplanicz és Kerekes családnak. A község mindig több földesúr tulajdona volt, itt volt a legjobb átkelőhely a Dunán a Komárom- Párkány szakaszon.  Érdekes az a hír, hogy Hunyadi gróf karvai juhaklából a magyar honvédek 1849-ben elhajtották a juhok egy részét, sőt a termés egy részét is elvitték.  Fényes Elek 1851-ben így írja le a községet: ”Karva.  Esztergom, most Komárom vármegyében cúriális magyar falu, a Duna bal partján, Esztergomtól 2 1/2 mérföldre: 385 katolikus és 15 zsidó lakos. Díszesítik a földes uraságok szép lakházai gyönyörű gyümölcsös kertjei.  Homokos földje van, juhtenyésztésre kedvező. Bora és malmai vannak.” A 19. század 90-es éveiben a helyi földbirtokosok: Bakay Imre (224 katasztrális hold), Braun Sándorné, Hazai Jozefa (181 k.h. ), a lábatlani és piszkei közbirtokosok (268 k.h.), Farkas Ferenc (454 k.h.), Nérey Kálmán (189 k.h.), Palkovics Károly (149 k.h.), Pruckberger József (635 k.h. ), Szabó Kálmán (148 k.h.), Szlukovínyi István (116 k.h.) és Wimmer Béla (161 k.h.). 1876-ban alakult meg az árvízvédelmi társaság, 1895-ben az ebedfoki ármentesítő és belvízelvezető társulat.  A 20. század elején ismét változnak a falu földesurai – Kosztics Labud, Szarvassy Sándorné , Fodor Kálmán, Kommers Károly és Szlamka özvegye. A falu határában több major alakult – Láng-major, Mária-major és Szarvassy-major. Az I. világháború 38 áldozatot követelt a falu lakosai közül. 1908 után Karva az I. Csehszlovák Köztársaság része lett, lakossága továbbra is mezőgazdasággal, halászattal és malomiparral foglalkozott. A helyi nagybirtokok felosztására 1928-ban került sor, de a Láng és a Szarvassy család nagybirtokát részben már 1926-ban, illetve 1927-ben felparcellázták. 1938 novemberétől 1945 májusáig a falu Magyarországhoz tartozott. Ebben az időben szűntek meg a hagyományos hajómalmok.  1945.  január 6-tól Karva mellett heves harcokra került sor, mivel a németek védelmük megerősítésére három motoros egységet összpontosítottak a közelben.  Innen bombáztak, el akarták pusztítani Budapestet. A Karva – Csata vonalon heves harcok voltak, de Budapestről nem sikerült kiszabadítaniuk a katonáikat.  Mindkét harcoló felet súlyos veszteségek érték. A falu lakosai közül 23-an estek el a II. világháborúban, életét vesztette csaknem az egész Kotányi család.  A német katonaság 1945. február 13-án tért vissza a faluba, március 29-én pedig bevonult a szovjet hadsereg.  1945-ben konfiskálták a nagybirtokokat, 1946-ban részben fel­osztották a földeket, majd hamarosan megalakult a helyi állami birtok. 1948 februárja után új szakasz kezdődött a falu fejlődésében. 1949-ben alakult meg a földműves szövetkezet, ebben az időben épült fel a kultúrház.  1953-ban a helyi kastélyban magyar tannyelvű mezőgazdasági szakmunkásképző nyílt. 1954-ben, majd 1965-ben árvíz sújtotta a falut, de szerencsére nem okozott nagy károkat. 1965-ben főként a régi vályogházak rongálódtak meg. Hamarosan elkészült a csatornarendszer és a községi vízvezeték. Később megerősítették az utakat, járdát építettek, sok új családi ház épült. 1974-ben modern futball  és atlétikai pálya épült, aszfaltburkolatot kaptak az utcák, felújították a közvilágítást és a községi hangosbemondót. Z akció keretében épült fel az új élelmiszerbolt és a halottasház, 1984-ben adták át az új óvodaépületet. Korszerűsítették a kultúrházat, 1974-ben épült az általános iskola konyhája és étterme. Javult a lakossági szolgáltatások színvonala is, fodrászat, ruhatisztító és temetkezési szolgáltató vállalat nyílt, nyugdíjasklub alakult. Az állami birtok 18 lakásos tömbházat épített alkalmazottai részére, és hatalmas irodaépületet emelt.  A földműves-szövetkezet 12 lakásos házat épített, ugyancsak az alkalmazottai részére.  A falunak zenekara és népművészeti csoportja volt. A lakosság többsége a mezőgazdaságban dolgozott, egy része Komárom és Párkány ipari üzemeiben talált munkát. Az 1989-es változások gondokat is hoztak a lakosságnak, amelyeket szorgalmas munkával egyedül kell megoldaniuk. Egykor a falu határában volt Szartiván vagy Szartaván kis település, Karva és Csenke-tanya között, mások Karva közvetlen közelében jegyzik.  Már a 13. században létezett, a Szartiván – Vecse nemzetség bölcsője volt.  1303-ban a Zovárd nemzetség szerzett itt birtokokat. A kis község nyomtalanul eltűnt.  Érdekes a lakosság számának alakulása a községben. 1869-ben 514 lakosa volt, 1890-re számuk 681-re emelkedett, és a pozitív tendencia hosszabb ideig folytatódott.  1910-ben a falunak 954 lakosa volt, 1930-ban pedig már 1043. 1948-ig a háború és az azt követő nyugtalan időszak következtében a lakosság száma 845-re csökkent. Később, 1961-ben a lakosok száma 1037, de ezután csökkenés következett, és 1970-ben a településnek 938, 1991-ben pedig már csak 789 lakosa volt.

 

© 2019 Kravany nad Dunajom
vyrobil: CassoviaBooks & CBS spol, s.r.o.